2 fejezet - Az út
 Másnap reggel 6-kor keltettek. Anya már lent várt, mire kész lettem. Levánszorogtam a lépcsőn. Szőke hajam leengedve volt, sminket most nem raktam fel. A bőröndöm a kocsiban volt: én is beültem, és anya gyújtást adott. Elindultunk.
- Viszlát New York... - suttogtam halkan, és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Igazán hiányozni fognak a barátnőim. Na és hogy lesz pasim az isten háta mögött?! Sehogy. Keserűen felsóhajtottam, és csak figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat... Hamarosan megérkeztünk a tengerparthoz. Odaadtuk az útleveleinket, és felszálltunk a kompra. Egy pár óra múlva megérkeztünk Portugáliába, ahonnan folytattuk utunkat Spanyolországba, Madridba.
 A farm, elismerem, gyönyörű volt, de akkor is, isten háta mögötti hely, közel s távol egy szomszéd se. Felsóhajtottam, és kiszálltam. A lábam teljesen elgémberedett, majdnem összeestem, a kocsi ajtajában kellett megkapaszkodnom. Anya hozzá volt szokva, ő a csomagtartóhoz ment. Felkapta a bőröndjeinket, és bementünk a házba. Takaros kis ház volt: a falak makulátlanul fehérek voltak, félig csempézve. A csempéken kis virágok díszelegtek. A padló szintén csempe volt: ez sima fehér. A konyhapultok gyönyörű gesztenyebarnák voltak, míg a tetejük fehér volt. A sütő makulátlanul tiszta volt: anya tisztaságmániás volt.
- A szobád az emeleten van - mondta anya, és leült egy székre. Én felmentem a szobámba: egyszerű kis szoba volt, halvány barackvirág színű falakkal, és a rajzaimmal. Könnybe lábadt a szemem. Anya gondolt rám, és kitette a számomra fontos dolgokat. A falon egy kis kép lógott bekeretezve, rólam, anyáról és apáról. Mosolyogva raktam el a dolgaim, és mentem le, mikor anya szólt. Az arcomra fagyott a mosoly, mikor megtudtam, miért hívott. Hogy vegyem fel a lovaglóruhám, megtartja az első edzést. Szomorúan felkullogtam, és átöltöztem. Kipillantottam az udvarra, ahol egy óriási, jegytelen fekete ló álldogált, felszerszámozva. Lementem a konyhába, és kiléptem a verandára. Leugrottam, és szorongva pillantottam anyára, aki biztatólag mosolygott rám. Közelebb mentem.
- Ő itt Jolly Joker, az istálló legszebb és legszelídebb lova - mondta mosolyogva. Felsegített a nyeregbe, és felnyújtott egy fekete, furcsa alakú, kemény sapkát.
- Ez a kobak. Védi a fejedet az esésnél - mondta, miközben felvettem. Nagy nehezen becsatoltam, és anya megmutatott mindent. A lábtartást, a csípőmozgást, amikor elindul a ló, és azt, hogy hogy maradjak fent a lovon. Bementünk a karámba, ahol anya egy kör közepén állt, kezében a futószárat tartva, és egy körön jártatta a lovat. Gyorsan tanultam: hamarosan ügetni kezdtünk. Anya szavára álltam fel, és ültem le. Bár elég keveset voltunk(egy fél órát), az óra végére úgy elfáradtam, hogy alig bírtam(és mertem) lekecmeregni a lóról. A lovat nekem kellett leszerszámoznom, miközben anya végig ott állt mellettem, és mondta, mit hogy csináljak. A nyerget nehezen tudtam leszedni, viszont a mexikói kantárt könnyen. Aztán lemostuk a lovat, és beraktuk az egyik karámba. A karámfák fehérre voltak festve, és ápolt gyep nyúlt a végtelenségbe. A nap lemenőben volt, mikor anya behívott. Megvacsoráztunk, és fáradtan felvonszoltam magam a lépcsőn. Lefürödtem, fogat mostam, és felvettem a pizsamám. Sarkig tártam az ablakot, és lefeküdtem, ám sokáig csak álmatlanul forgolódtam az ágyban. Aztán lónyerítést hallottam, és anya rontott be a szobámba:
- Gyere, ellik az egyik kanca! - mondta, és kirángatott az ágyból. Izgatottan lefutottam a lépcsőn, ki az istállóba. Az egyik fehérre meszelt boxban egy kanca feküdt, erősen fújtatva. Néha-néha hátrapillantott, hátha kint van már a csikó. Egyik pillanatban anyával egyszerre felkiáltottunk:
- Kint van a lába! - A hangunk izgatottságtól remegett, ahogy felbukkant a kicsi orrocskája is. Anya megkönnyebülten felsóhajtott.
- Ezek szerint jó irányba fekszik - és immáron már csak azon izgultunk, hogy ne legyen komplikáció. 20 perc múltán, a kiscsikó már az anyja mellett feküdt, miközben a szürke kanca nyalogatta, így tisztogatva és magába vésve az illatát. Az angol telivér csikó hamar felállt, és szopni kezdett. Anyával megkönnyebbülten hagytuk el az istállókat, magukra hagyva a két lovat.