1. fejezet - A hír
- Kicsim, gyere enni! - kiabált fel anya a lépcső aljából. Morogva felkeltem az ágyból, és elindultam a fürdőszoba felé.Bemegyek, és a tükörbe pillantok. Sápadt, gyönyörű arcomat csodáltam, viszont felsóhajtottam, mikor megláttam, mennyire összegubancolódott alvás alatt a hajam.Gyorsan fogatmostam, és visszamentem a szobámba. Elővettem egy rózsaszín miniszoknyát és egy fehér, D&G haspólót. Belebújtam, és leültem a fésülködős asztalom elé. Kivettem a fiókból a fésűmet meg egy szivárványszínű hajpántot. Nagy nehezen kifésültem hosszú, derékig érő, szőke hajam, majd beleraktam a hajpántot. Felvettem a fekete-rózsaszín Playboynyuszis válltáskám, majd leszaladtam a lépcsőn. A szokásos pirítosom és almám az asztalon volt. Felkaptam a pirítost, és az almát.
- Sziasztok! - szóltam hátra a szüleimnek, és felvettem egy magassarkút. Kimentem a buszmegállóba, ahol a barátnőim vártak.
- Cső csajok - mondtam vagányul, miközben hátradobtam a hajam. Barátnőim, avagy a talpnyalóim viszonozták a köszönést, és egyből kérdezgették.
- Szia Jenny - köszöntek kórusban.
- Mi van veled? - kérdezte Alex, a fekete hajú bombázó. Persze, nálam nem nézett ki jobban.
- Hát, tegnap anyuék adtak pénzt, hogy menjek el vásárolni. Odaadták a Lamborghini kulcsát. Se szó, se beszéd elmentem. Vettem pár jó cuccot, köztük az új táskámat, és a ruháimat. A többit holnap mutatom meg - vigyorogtam rájuk, és befutott a busz. Felszálltunk, és leghátulra mentünk, ahol már az aktuális pasim, Max várt. Megcsókolt, amit én viszonoztam. Ő vezette a rekordot: már 3,5 hete együtt voltunk. Bár, ő a suli legmenőbb pasija, úgyhogy nem hagyhattam elúszni. Leültem mellé, ám egész úton meg se szólaltam, ami tőlem eléggé fura volt. Mikor megérkeztünk, elsőnek szálltam le, és mentem be az iskolába, természetesen nem a terembe. A folyosón összefutottam olyan barátnőimmel, akik hamarabb ott voltak. Nekik is elmeséltem mindent, ám közben becsöngettek. Ők mentek matekórára, ám én még vártam. Hiába késtem, úgyse írták be soha: nem egyszer fenyegetőztem azzal, hogy a szüleim kirúgják a tanárt, aki beírt. Az egyik tanár nem vette komolyan, és beírta, hogy késtem. Másnap már nem jött suliba: kirúgták az állásából. Azóta nem mernek beírni. Mikor bementem, csak egy pillantást vetett rám a tanár, majd visszafordította a fejét a többi diákra. A többiek dogát írtak: nekem mindig ötöst adott, még akkor is, ha 1-est kellett volna kapnom. Sőt, általában odarakták mellém a megoldásokat. Leültem, és elővettem egy füzetbe, amibe rajzolni szoktam. Kivételes tehetség voltam: gyönyörűen rajzoltam. Állatokat, tájképeket, embereket. A matekóra eltelt, és én kész lettem egy rajzommal, ami egy lovat ábrázolt. Bár utáltam őket, mégis jól tudtam lerajzolni 1-2 lovat. A jelenlegi egy vágtázó fríz volt. A következő óránk fizika, az azutáni történelem és végül egy rajzóránk volt. Volt még, de azokra soha nem mentem be. 1-kor kimentem a buszmegállóba, ahonnan hazamentem. Otthon anyáék a konyhában ültek.
- Sziasztok.
- Szia Jenny. Leülnél légy szíves? - kérdezte anya. Zavarodottan bólintottam, hisz ha le kellett ülnöm a konyhába, valamiről beszélnünk kellett. Alig ültem le, anya belefogott a mondandójába.
- Kislányom, arra gondoltunk, hogy... elviszünk tisztább levegőre - mondta anya kissé félénken. Tartott a szokásos reakciómtól: felállok, kiabálni kezdek velük, aztán bezárkózom a szobámba.
- Hova? - kérdeztem megdöbbenve.
- Spanyolországba, a farmomra - mondta anya. Apa végig kifelé bámult, ám most megszólalt.
- És nincs ellenkezés. Én itt maradok, itt van a munkám, és minden hétvégén lemegyek - mondta határozottan. És tudtam, hogy apával nem lehet ellenkezni. Szomorúan felkullogtam, ám a bőröndöm már megtöltve ott volt: semmi vagány cucc, csak új, ciki ruhák: rövid- és hosszúujjúak, mindegyik cowgirlös stílusban. Aztán voltak még nadrágok, de 1-2 rövidnadrág volt csak köztük, a többi lovaglógatya. Mellé oda volt készítve négy cipő: egy papucs, egy verseny lovaglócsizma, egy sima lovaglócsizma, és egy tornacipő. Ledobtam magam az ágyra, és sírni kezdtem.